Vannak ám személyiségek, akik hát erősen megmozgatják az emberben azokat a bizonyos kémiai cuccokat. Most nem térek azokra ki, mert fogalmam sincs milyen reakciók azok ... de nagyon vannak, néha túlintenzíven is...... hátha elmúlik majd, mert nem akarok semmilyen hiperbonyodalmas, érzelmes, gondolkodósíros valamibe belemenni a semmiért, ami általában, sőt inkább normál esetben csak bennem játszódik le úgy, hogy semmi kihatása nincs... és mégegyszer kihangsúlyoznám: a semmiért.
Túlérzékeny vagyok.... hmmm... igen, ez az ok. Főleg azokra a bizonyos kémiai cuccokra. És főleg Azokra...

Vannak dolgok, amik bár mi vagyunk, de mégsem. Úgy értem ott vannak, valahol bent, néha-néha akad egy-egy pillanat, ami előhozza, de aztán az ember elgondolkodik, mennyire is ő az úgy... mennyire reális az a tegyük fel kép? Van-e valami abból bennünk? Vagy csak néha egy apró pösszenetre tör elő belőlünk és lehet csak mi látjuk azt? Vagy csak olyanok akarunk lenni?... ezek a kérdések elbizonytalanítanak és csak az jön, hogy még jobban eltemessem magamban, azt, amit.

Eljött a nyár is....
 Bár nem látszik ugyan a nyár, de azért rövidnadrágosan léptem ma ki a házból. Hmmm, így estefelé azért volt pici "bánalom" bennem, hogy  miért pont szeles-esős időben kell nekem üdvözölni a nyarat ... node ... elképzeltem ma a zöldes kint ücsörgős pillanatokat. Hétfőn talán megvalósul... Ha... jól tervezem.

Néha feltudják dobni aprópici dolgok az egész napomat. Hetemet nem, mert túl sok negatív hatás érkezik így a délutános heteken. Pedig jól esne azért ... mint ahogy egyik dal mondja: Şi-mi vine câteodată s'arunc cu grijile, problemele, cu mâinile: sus în aer...

Rossz az ha az ember odáig jut, hogy mindenkiben csak az ellenséget látja...