Új vágányra lépett az életem ... apró dolgok kreálták ezt. Emberek, helyszínek, élmények és stb.
Pozitív egy kis negativitással fűszerezve. De az mindig van, ha nem más, de az emberi elme mindig odaköpi eléd.
Néha olyan dolgokért aggódunk, amikért nem kéne. Persze reális, ha az elmédet vesszük alapul, de ugyanakkor mégsem. Ezt akkor is nehéz kezelni ha tudatosan állsz hozzá. Az ember nem lenne ember a negativitásai nélkül.
Hmm... szeretnék olyan lenni mint egy általam ismert ember, aki nem törődik a negatívumokkal. Ha ahhoz van kedve, felhívja a szomszéd cukrászdát, hogy megkérdezze nyitva van-e, mivel ő akkor perpillanat valamilyen süteményt akar enni. Ez már spontaneitás, igen, de mivel kevés benne a negatív életszemlélet, ezért így áll hozzá.
Most erre edzek úgymond. Legalább feleannyira legyek aggodalmaskodó, mint amilyen most vagyok.
Úgy érzem ez sikerül is valamennyire. Mégpedig úgy ha elnyomom a reményt.
Sodródni kell az árral, hiszen azért van az ár.

Azt is tudom most már, hogyha valami nem megy, akkor azt tényleg nem kell erőltetni. Más szóval nem futsz azután a szekér után, ami úgysem vesz fel. Ezeket a mondásokat mindenki ismeri, mégis kevesen értik. Pedig ha odafigyelnénk, máris csomó negatívat megspórolnánk magunkban.

A hét filmje

Nem szoktam filmkritikát írni, meghagyom ezt a profi blogolóknak, de ez úgy érzem említésre méltó.
Már rég kinőttem a tini filmekből, mégis valami rávitt, hogy megnézzem ezt a filmet. Azt hiszem az érdekes karakterek, elsősorban. (Meg na, bevallom ... néha nosztalgiázik az ember. Úgymond vissza akartam röppenni a sulis időszakba.)
 Mivel engem nem ért soha olyan szintű drasztikus terror az iskolában, mint amit a film bemutat, nem tudtam átérezni a film hangulatát. Mégis, ahogy haladtunk a cselekménnyel egyre jobban és jobban elfelejtettem, hogy miért ülök a képernyő előtt és miért nézem a filmet.
Talán úgy gondolom akkor jó egy film, ha nem gondolkozol a nézése közben. Nos, ezzel az ominózus filmmel épp ez történt. Úgy a negyede fele tudtam, hogy itt lesz valami csattanó.
Tipikus témát képzeltem el. Ugyebár két srác, (... két jóképű srác, helyesbítsünk), kirekesztve a társadalom által, fura vonzalom van közöttük, az egyik feladja a másikért úgymond az egész addigi életét, csak azért, hogy megvédje. Bla-bla-bla. Szinte már a film elején úgy tűnt, hogy na... ezek buzik. (Btw: számomra sem ez, sem az ellentéte nem derült ki.)
Vártam már, hogy mikor bontakozik ki a fentebb említett sejtésem, de a reális cselekménye szinte földbe taposta a fantáziámat. Háromezerszer ütősebb volt, mint azt én gondoltam.
Nem akarok itt spoilerezni, mert úgy gondolom ez a film több annál, minthogy lelőjem a "poént", de miután végig néztem életemben először egy film végén lévő teljes stáblistát, meg szerepelőket és miegymást, ami oda volt írva (ugyebár a sokktól csak bambulni tudtam valami negyedóráig a monitorra, meg azután a fürdőben is valami tíz percet), rájöttem, hogy szerencsés tinédzser voltam.
Aki ismer most az gondolja, hogy valami véres, kaszabolós filmet ajánlok itt .... de cseppet sem az, nem kell megijedni. :)

Jó filmezést :)
https://www.youtube.com/watch?v=sUeSQY55o5Y