Egy vicc az egész, de sírunk mi majd. Az emberiség, szakadékba hajt.

Úgy szeretem, szerettem ezt a várost .... de ahogy végignézem az utakat, nem látok mást, csak mocskot, mocskos embereket, akiktől félni kell.... akik követnek, hogy elvegyék azt a kevés pénzt is tőled, amire szinte kenyeret is alig lehet venni.
És akkor az ember merítsen erőt, ha minden nap szinte ki van téve ennek a mocsoknak, ami körülöttünk uralkodik.
Most, összegezve, egy szóban leírom, amit a naplómban 3 oldalon át taglaltam ... muszáj az a bizonyos metamorfózis.... muszáj, nagyon.
Másképp... ááá  hagyjuk csattanósnak ezt a bejegyzést, így, ahogy van.