• Szerintem meg... (legalábbis arra jöttem rá ma reggel), hogy a dolgok tök spontánul keletkeznek. Hülyeség ez az "azért vannak dolgok, hogy tapasztaljunk, megerősödjünk" duma. Pont olyan az életünk is, mint az ha látsz tegyük fel két azonos számból álló rendszámú autót elhaladni magad előtt. Tehát az sem volt megrendezve, vagy ilyesmi. Csak úgy alaklult, spontán dolog.
• 
  

  És ez az Isten létezik dolog is érdekes. Csomó értelmetlen dolgot csap oda eléd, aztán te kezdj velük valamit. És mindig ugyanazt. Ha ámítod magad arra jutsz, hogy így próbál megerősíteni, de fenéket .... spontán csak szerencsétlen vagy.
• 
  

  Tehát ha full realistán nézed a dolgokat, rájössz, hogy minden csak ámítás. Saját magam ámítod, mert reménykedsz. Azt hiszed, hogy valami felsőbb erő koordonálja a mozgásaid, de ez nincs így. Ha Isten létezne legalább egy csöppnyi jót adna, hogy azért néha érezd is, hogy nem volt értelmetlen a földkaparásod.
• 
  

  Ez olyan mint az Univerzum ... az emberek kitalálták, hogy valami felsőbb erő pottyantotta, mert a buta, balga ember nem gondol bele abba, hogy csak kémiai reakciók sorozata az egész. De ha már gondolkodsz, akkor máris ott az ésszerű magyarázat, miszerint az ősrobbanás nem is olyan véletlen, és sokkal realisztikusabb magyarázat, mint az, hogy Isten 7 nap alatt kitálalt mindent.
• 
  

  Persze most felmerülhet az a kérdés, hogy lehet az ősrobbanás Isten műve ... nem tartom kizártnak, de nem is hiszek benne.
• 
  

  Ja, és még valami(és ezzel befejezem a mai filozófiámat).... oké, hogy megtapasztaljuk Isten jelenlétét, de péládul arra is van magyarázat, hogy emberek meggyógyultak különféle ilyen vallási szertartásokon. Kicsi az esélye, hogy épp akkor következik be a szervezet önmeggyógyítása, de nem lehetetlen. Ez sem csoda, csak a szervezet reakciója az esetleges támadások ellen, mert ugyebár mindenkinek van immunrendszere.
• 
  

  Tehát a megtapasztalások is lehetnek ilyen véletlenek, mivel az ember, mikor szüksége van vígaszra, keresi azt, és meg is találja, mert ő, saját maga odagenerálja az életébe.

Bonyolult megfogalmazni mit is érzel egy megmagyarázhatatlan esemény után. Olyan megmagyarázhatatlat.
Ez pedig arra méltat, hogy folytasd tovább azt, amit képtelenség megmagyarázni.
Jó ez a szó. Olyan megmagyarázhatatlanul megmagyaráz. Kifejezi azt az elmédben lévő káoszt, amivel kapcsolatban nincs józan ész. Sem szó rá, vagy mondat.
Az ilyen dolgokért mindig a reményt hibáztatom, ami banálist (és (megmagyarázhatatlant), hogy teljesen menjek az olvasóim agyára) okoz. De talán a legnagyobb ludas a "mi lett volna ha" logikátlanság, ami részben a remény úgymond szinonímája. Szóval minden ugyanahhoz vezet vissza.

Bárcsak mi lennénk ketten.

"Meg leszel mondva,
ki leszel dobva a szemétdombra,
ott lesznek az egerek,
Kirágják a beledet."

De jönnek a macskák és megeszik a farkát.

Érdekes rímcsata.
 Egyébként ez a vers egyik munkatársam inspirációja, akit naphosszat szapultam különféle banális belekötésekkel.
Aztán megnyilvánult az én spontán "rímképességem" is, ami mondhtani kellemessé tette a napot.
Csak ne mennének el emberek, akikhez közel kerültél. Olyan rossz, ahogy látod, hogy csak 3 - 2 - 1 nap van még hátra a távozásáig.
Picit olyan mint a halál. Tudod, hogy eljön... csak annyi a különbség, hogy itt van fogalmad hányat kell aludni addig.
Semmi sem lesz már a régi. Még a szobám sem az elkövetkezendők után. Csak ne legyen az, hogyha netalántán annyi az egész megpróbálok nem kombinálni dolognak, akkor nem lesz a szobám az a tipikus valami, ami mindig egy adott kombinációra emlékezteti az embert.

Furcsa ahogy az ember részese lesz bizonyos dolgoknak. Olyan nem is szamítok rá dolog ez.  :-)

Legtöbbször mikor ilyen patt dolog van, jól esik hogyha  jön valami nem várt. De aztán mégis, amikor vége, úgy ėrzed, hogy ettől független az kell.
Az adna igazán értelmet mindennek.
Csak a probléma ott kezdődik, hogy nincs mitt tenned. Nem te irányítasz. Csak latolgatni tudsz és rémképzelni az esetleges kellemetlen szituációk talán megtörténésén, amiről a józan ész azt súgja, hogy kerüld el. Mégis ott van az a mi lett volna ha gondolatmenet, ami a remény szemtelen cimborája.