Írjunk valamit.
Mit kéne? Nem tudom. Egyesek azt mondják túl sokat gondolkodok. Igaz is ... tényleg egy káosz vagyok. Elszalasztok élményeket, mert úgy könnyebb, aztán álltatom magam, hogy így a jobb, mert .... könnyebb. De, hogy a pesszimizmus virágát gyökerestől kitépjem vegyük egy próbatételnek. A kapcsolatunk próbatétele, ami a fejemben lévő káosz miatt nem sok jóval kecsegtet. Ez az én hibán, én vagyok kibaszottul elcseszett. "Szorí", de ez van.
Sajnos olyan ember vagyok, akinek idő kell. Mindenhez. Ahhoz is, hogy: .... mindenhez.
Na jó, meglátjuk, hogy mi lesz. Az önsanyargatást már eléggé megszoktam. Olyannyira, hogy már elő is idézem saját magamnak. No persze ez a lelki idiótaságokra érvényes, azt leszámítva, hogy elég nagy a fájdalomküszöböm.
Jó lenne olvasni, az mindig kikapcsol, csak nincs itt a buszom, amin felveszem a szokásos pozícióm és abban a negyvenakárhány percben kikapcsol a tudatos agyfosott káosz, ami amúgy napjaim sok százalékát meghatározza.
Szóval várok .... talán ha most kötelezne valaki arra, hogy legyen Újévi fogadalmam, akkor az az lenne, hogy jövőtől megpróbálok én lenni a megtestesült spontaneitás. Csak nekem ehhez is idő kell, pedig ezt nem épp az határozza meg, hogy rágódunk valamin. Perpill azon, hogy idő kell a spontán marhasághoz.
Óu ...megint elszaladt a ló, még jó, hogy a "kriszmösz" rénszarvas már rég lelépett. Magyarán vége a karácsonynak. De legalább jó volt, sőt... nagyon  jó.

Vannak pillanatok amikor már nem bírod tovább. Jól jönne egy kiadós agymosás, vagy csak spontán meg nem történtnek varázsolni a dolgokat. Vagy lehet így kellett történnie?
Mindenesetre néha eljön az a pont, hogy úgy érzed: nem is tudod hogy... csak ... úgy spontán mi van ha ennek vége? Zombiapokalipszis szagú ... csak nem épp testileg, hanem úgy a lelkedben... aztán mégis jön a fejfájás, és a lelked miatti lerészegedés .... ami után nem tudsz aludni, csak frissíteni és reménykedni, hogy talán nem veszíted el a kedvenc fülbevalód ....aztán ha mégis ... nem tudom mit csinálj... marad a zombiapokalipszis. Csak úgy megszűnnél létezni, mert már túmács, ahogy tántorognak melletted és próbálnak elkapni. Vagy lehetsz te is zombi, az legalább nem érez, nem lesz szerelmes, csak éhes. Az meg könnyű létállapot.
Zombi akarok lenni. Persze, kivéve ha előkerül a fülbevaló, ha nem ... akkor ... úgy érzem megfulladok. Belefulladok a folyamat után hátramaradt űrben. Aztán jönnek a kérdések, hogy miért?

Nem tudom megemésztei az olyan dolgokat, amik tök jók, aztán végül csak a tántorgás marad és találgatás, nomeg persze a lelki vívódás, amitől úgy érzed, nem éled túl... "nélküle" ...