Az élet néha eléggé furcsa körforgás. Mindenki másféleképpen forog. Van, akinek éppen beköszönt az új esély, van aki épp reményét vesztette. Létezik olyan, aki éppen sír, míg a másik önfeledten kacag. Néhányan épp elkezdik építeni az életüket, másoknak pedig épp most dőlt össze.
Kicsit olyan, mintha valaki más kapná meg a mi reményeinket, boldogságunkat. Mintha kényszerből oda kellett volna adnod neki, mert nem tehettél mást. Persze ez nincs így, de amikor látod, hogy a másik boldog, miközben te szinte romokban heversz, mindenre tudsz gondolni csak arra nem, hogy az élet igazságos.
Ezután az egód szép játékot kezd el űzni, mert felteteti veled a kérdést, hogy mitől több ő? Az miért érdemli meg és én nem?
De itt talán nem is az van, hogy te nem érdemled meg, a másik meg nem hibás, azért mert neked rossz. Plussz az életetek semmilyen szálon sem fut össze, csak talán a nehéz pillanatban érzékenyebben érint, hogy egy másik boldog, míg te kitudja hány éjszakát kell átaludj ahhoz, hogy önfeledten boldog lehess.

ne zuhanj

Nehéz dolog, amikor az ember szenved, majd próbál ellene tenni, mégis valami mindig kimozdítja ebből.
Rossz amikor próbálunk jól lenni és  valaki visszahúz. Már éppen ott tartasz, hogy igen, megy ez nekem, végül rá kell jönnöd, hogy az akadályok közben is ütközöl akadályokba. Nem elég a probléma maga, még tetőzve is van.
És aztán legyél jól ... szinte lehetetlenség, de mégis ha magad helyezed előtérbe muszáj jól lenned. Muszáj kizárnod mindent, mert máskülönben belezuhansz a mélybe.
A zaklatott állapotok akkor jönnek a legrosszabb helyzetben, amikor épp a kilábalás elején állsz. Nem szabad teret engedni a negatív energiáknak, mégis mikor gyenge és sebezhető vagy intenzívebben hatnak rád mint amúgy .... mi a megoldás? Tudatos maradni. Arra gondolni, hogy jól legyél, mert az neked jó. És így túlélni az egészet, amíg jön a rossz utáni édes jó, amiről oly sok idézet beszél.