A négy nap

Olyan érdekes, mert vannak pillanatok, amikor csak úgy elvagyok. Két nap is van, hogy nem csinálok semmit. Aztán a harmadikon, mikor már jön a negyedik, a "menni kell" nap, akkor aztán zúdul minden. Mindent egyszerre szeretnék, csak hát észreveszem: nincs idő mindenre. És akkor megállok és elkezdem bánni, hogy eltelt két nap a szinte semmivel. És megint csak így lesz. Kell idő, relaxálás, pihenés, ami feltölt, megnyugtat. Csak az a baj, hogy a relaxálás elveszi minden szabadidőmet.

De... marad is idő, néha csak pár órák, amikre tán picit rá is kényszerítenek. De nem bánom.

Ilyen például a barátok. Ennek hálájaként itt egy fotó a fotósorozatból(amit mosollyal az arcom újra és újra telhetetlen végig akarok nézni.)