Nehéz dolog, amikor az ember szenved, majd próbál ellene tenni, mégis valami mindig kimozdítja ebből.
Rossz amikor próbálunk jól lenni és valaki visszahúz. Már éppen ott tartasz, hogy igen, megy ez nekem, végül rá kell jönnöd, hogy az akadályok közben is ütközöl akadályokba. Nem elég a probléma maga, még tetőzve is van.
És aztán legyél jól ... szinte lehetetlenség, de mégis ha magad helyezed előtérbe muszáj jól lenned. Muszáj kizárnod mindent, mert máskülönben belezuhansz a mélybe.
A zaklatott állapotok akkor jönnek a legrosszabb helyzetben, amikor épp a kilábalás elején állsz. Nem szabad teret engedni a negatív energiáknak, mégis mikor gyenge és sebezhető vagy intenzívebben hatnak rád mint amúgy .... mi a megoldás? Tudatos maradni. Arra gondolni, hogy jól legyél, mert az neked jó. És így túlélni az egészet, amíg jön a rossz utáni édes jó, amiről oly sok idézet beszél.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: erő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: erő. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. június 14., kedd
2013. november 15., péntek
Érdekes végigélni azt a folyamatot miközben valaki levegőnek sem néz. Pedig elmondások alapján fontosnak voltál titulálva, általa, és nem csak spontán erőltetésből fakadó, ember által reménygenerált illúzió a dolog.
Egy idő után(mikor már realizáltad, hogy ez tényleg nem keres a számodra már-már katartikus döntésed után) csak nézel mint egy marha, hogy ez tényleg ilyen könnyen elfogadja, ahogy kilépsz az életéből?
Mondjuk... Erős túlzás, hogy elfogadja.... hogy őszinte és színvonaltalan legyek: leszarja.
Te meg gyötrődsz szépen a tudatosulás határain, amiket végül ilyen reményvesztett állapotok uralnak, ki tudja meddig.
Végül jönnek azok a gyönyörű miértek, amikre nincs válasz, és inkább csak menekülsz a gondolattól, hogy gondolj rá....
De sajnos nem lehet menekülni, mert bár odanyögtél neki egy erőltetett véget, a pontot az ő magyarázata tette volna az i-re.
Szóval most vagy erős leszel és eltemeted magadban a hiánya okozta fájdalmat, remélve, hogy kis idő és nem fog már fájni a fentebbi eszmefuttatás, vagy elküldöd neki ezt a bejegyzést, remélve, hogy végre legalább kimondja, hogy "nem érdekelsz".
Ez már az egó-tól füg. És ha elküldöd neki, akkor az azt jelenti, hogy nagyon fontos személyt vesztettél el.... ha nem, akkor büszke vagyok rád.... mert a becsületeden nem esett csorba.
Egy idő után(mikor már realizáltad, hogy ez tényleg nem keres a számodra már-már katartikus döntésed után) csak nézel mint egy marha, hogy ez tényleg ilyen könnyen elfogadja, ahogy kilépsz az életéből?
Mondjuk... Erős túlzás, hogy elfogadja.... hogy őszinte és színvonaltalan legyek: leszarja.
Te meg gyötrődsz szépen a tudatosulás határain, amiket végül ilyen reményvesztett állapotok uralnak, ki tudja meddig.
Végül jönnek azok a gyönyörű miértek, amikre nincs válasz, és inkább csak menekülsz a gondolattól, hogy gondolj rá....
De sajnos nem lehet menekülni, mert bár odanyögtél neki egy erőltetett véget, a pontot az ő magyarázata tette volna az i-re.
Szóval most vagy erős leszel és eltemeted magadban a hiánya okozta fájdalmat, remélve, hogy kis idő és nem fog már fájni a fentebbi eszmefuttatás, vagy elküldöd neki ezt a bejegyzést, remélve, hogy végre legalább kimondja, hogy "nem érdekelsz".
Ez már az egó-tól füg. És ha elküldöd neki, akkor az azt jelenti, hogy nagyon fontos személyt vesztettél el.... ha nem, akkor büszke vagyok rád.... mert a becsületeden nem esett csorba.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)