Van az a gyakran használt modern megfogalmazás, miszerint "off-on" vagyok. Van aki így értelmezi, van aki úgy, de a lényege szerintem egy és ugyanaz.
Olyankor kikapcsol az ember agya. Ezt mindig előidézi valami. Egy személy, egy esemény, vagy akármi más, ami az ember életében fontosnak volt nyilvánítva.
Szerintem olyankor hasonlít az ember legjobban egy ilyen élőhalottra. Csak épp maszka nincs rajta.
Aztán mindenki kérdezi, hogy mi a baj... de te nem tudsz válaszolni. Egyszerűen azért, mert annyira szugerál egy ilyen negatívitás, amit a személy vagy esemény idézett elő, hogy á, inkább hagyjuk az egészet.
Vagy talán azért hagyod, mert túl bonyolult, (vagy elmondani sem tudod), mivel annyira uralmába kerít a fentebb említett állapot.

Még mindig nem lettem teljesen "on"... azért tűnhet szétesettnek az erőlködő gondolatmenetem.
De mindig van "restart" gomb, amit néha muszáj megnyomni, még akkor is, ha azután nem indul újra rendesen rendszer.
Viszont ha mégis szétcseszed az operációs rendszered, telepítsd újra, azaz felejts. Csak találd meg a megfelelő szakit.
Sok sikert mindenkinek, aki a cipőmet hordja.

"Meg leszel mondva,
ki leszel dobva a szemétdombra,
ott lesznek az egerek,
Kirágják a beledet."

De jönnek a macskák és megeszik a farkát.

Érdekes rímcsata.
 Egyébként ez a vers egyik munkatársam inspirációja, akit naphosszat szapultam különféle banális belekötésekkel.
Aztán megnyilvánult az én spontán "rímképességem" is, ami mondhtani kellemessé tette a napot.
Csak ne mennének el emberek, akikhez közel kerültél. Olyan rossz, ahogy látod, hogy csak 3 - 2 - 1 nap van még hátra a távozásáig.
Picit olyan mint a halál. Tudod, hogy eljön... csak annyi a különbség, hogy itt van fogalmad hányat kell aludni addig.
Semmi sem lesz már a régi. Még a szobám sem az elkövetkezendők után. Csak ne legyen az, hogyha netalántán annyi az egész megpróbálok nem kombinálni dolognak, akkor nem lesz a szobám az a tipikus valami, ami mindig egy adott kombinációra emlékezteti az embert.

Furcsa ahogy az ember részese lesz bizonyos dolgoknak. Olyan nem is szamítok rá dolog ez.  :-)

Legtöbbször mikor ilyen patt dolog van, jól esik hogyha  jön valami nem várt. De aztán mégis, amikor vége, úgy ėrzed, hogy ettől független az kell.
Az adna igazán értelmet mindennek.
Csak a probléma ott kezdődik, hogy nincs mitt tenned. Nem te irányítasz. Csak latolgatni tudsz és rémképzelni az esetleges kellemetlen szituációk talán megtörténésén, amiről a józan ész azt súgja, hogy kerüld el. Mégis ott van az a mi lett volna ha gondolatmenet, ami a remény szemtelen cimborája.