Érdekes bókot kaptam a minap. Mégpedig, hogy igen, szép vagyok... csak ne lenne ilyen fehér a bőröm.
Érdekes, mert soha nem volt különösebb bajom a fehér bőrömmel. Mondjuk ezután sem lesz, csak meglepett az egész szituáció. :D
Jól esett a bók, mert viszonylag őszinte embertől kaptam. Neki elhiszem amit mondott :).

Emellett vannak ám dolgok, amik ilyen időszükségesek. Türelempróbra.
Szóval most érik meg igazán, hogy milyen tűrésfaktorral rendelkezem.
Eddig ilyen Mario szintű türelmet értem el. Az nálam nagy szó, mert így alapjáraton a passziánszon és a kis színes lufik lelövős játékon kívül nemigazán fut másra türelmem.
A Mario pedig egy olyan játék, hogy rühellem, mégis valami türelmi nádszál arra enged ösztönözni, hogy bazd, végignyomom, mert kíváncsi vagyok mi jöhet még. Meddig bírok még ugrálni a megevős virágok fölött. (Istenem de utálom azt a játékot.)
Szóval, összegezve... peprillanat várok(a fehér bőrös szépségemmel együtt) arra, hogy valaki időszüksége az én türelempróbám gyümölcse legyen. ;)

Utolsó szabadnapom munka előtt. Olyan hamar elrepült ez a két hét... nem is tudom mivel. Olyan sok hasznot nem tudtam kifacsarni az egész szituációból, de legalább történtek emlékezetes dolgok.
Aztán folytatódhat tovább, ami volt ... csak remélem könnyebb lesz elviselni ....

Idén elég későn kezdtem el várni az őszt. Máskor már olyan  augusztus közepén elkezdődik ez a folyamat. Aztán ma, hogy leesett az eső  úgy előhozott bennem mindenféle érzést.

Mennyi hablaty ... ami csak azért születik, mert szeretném elfedni az előző hozzászólásom, ami nem épp kissé túlfokozott érzelemhullámokba született meg. Törölni nem akarom, ezért igyekszem csomót írni, hogy minél hamarább nehezen lehessen megtalálni.