Bonyolult megfogalmazni mit is érzel egy megmagyarázhatatlan esemény után. Olyan megmagyarázhatatlat.
Ez pedig arra méltat, hogy folytasd tovább azt, amit képtelenség megmagyarázni.
Jó ez a szó. Olyan megmagyarázhatatlanul megmagyaráz. Kifejezi azt az elmédben lévő káoszt, amivel kapcsolatban nincs józan ész. Sem szó rá, vagy mondat.
Az ilyen dolgokért mindig a reményt hibáztatom, ami banálist (és (megmagyarázhatatlant), hogy teljesen menjek az olvasóim agyára) okoz. De talán a legnagyobb ludas a "mi lett volna ha" logikátlanság, ami részben a remény úgymond szinonímája. Szóval minden ugyanahhoz vezet vissza.

Bárcsak mi lennénk ketten.

"Meg leszel mondva,
ki leszel dobva a szemétdombra,
ott lesznek az egerek,
Kirágják a beledet."

De jönnek a macskák és megeszik a farkát.

Érdekes rímcsata.
 Egyébként ez a vers egyik munkatársam inspirációja, akit naphosszat szapultam különféle banális belekötésekkel.
Aztán megnyilvánult az én spontán "rímképességem" is, ami mondhtani kellemessé tette a napot.
Csak ne mennének el emberek, akikhez közel kerültél. Olyan rossz, ahogy látod, hogy csak 3 - 2 - 1 nap van még hátra a távozásáig.
Picit olyan mint a halál. Tudod, hogy eljön... csak annyi a különbség, hogy itt van fogalmad hányat kell aludni addig.
Semmi sem lesz már a régi. Még a szobám sem az elkövetkezendők után. Csak ne legyen az, hogyha netalántán annyi az egész megpróbálok nem kombinálni dolognak, akkor nem lesz a szobám az a tipikus valami, ami mindig egy adott kombinációra emlékezteti az embert.