Térjünk rá picit az emberi kapcsolatokra, amik valljuk be nem nagy erősségem. De nem azért, mert nem tudok normális emberi kapcsolatot kialakítani, hanem mert nincs kivel.

Mindenki akar valamit az emberi kapcsolataitól, de leggyakrabban soha nem képes adni. Ez baj. Nagy baj. ... tudjátok van az a csinos közhely(de szeretem őket) miszerint azt kapsz, amit adsz.
Szóval hiába vársz el bármit, ha csak annyira alapozol mindent, hogy elvárj. Adnod is kell.
Most egyébként legyintettem egyet, hogy na helló süket fülek.
Felháborít, hogy az emberek mennyire képtelenek normális emberi kapcsolatokat kötni. Mindegyik csak félvállról vett, valamit elvárok a másiktól mese.

Megittam este fél 8-kor egy kávét, tehát az insomnia játszadozik perpillanat a gondolataimmal.

Meg... egyébként is. Ez akkora hatást tud mérni az emberre, hogy már egy idő után ott tart, hogy nem mer bárkivel is kezdeményezni tegyük fel egy barátságot. Hiába szimpatikus az illető, és hiába jár egy rugóra az agyatok, nem mered elhívni tegyük fel kávézni, mert nincsenek már meg azok a normák, amikben szerepel az, hogy kimutasd mennyire érdekel a másik, és mennyire szimpatizálsz vele. Ez azért van, mert nem tudod mit reagál. Mit várhatsz el tőle .... minden csak sunyi önzőség, ami az őszinte embert nem engedi kibontakozni.