Már régóta ért bennem ez a dolog, de vagy időhiány (ami még most is fent áll (és azért nem is írok olyan gyakran mostanában) vagy csak spontán unottság, lustaság, életenergia hiány korlátozott ebben.
Eddig ennyi pozitív tulajdonságom került papírra. (Bár ez ahogy bejegyzek ide, néha-néha bővül.)
Az elmúlt időben, amíg nem írtam, rájöttem arra, hogy picit egysíkú és unalmas lett az életem. Csak bizonyos dolgokra fókuszáltam, amik egy ilyen egysíkú és unalmas életet eredményeztek. Éreztem, hogy ez így nem jó. De valahogy nem tettem érte, hogy változzon. Hiányzott a rajzolás, az írás vagy a naplóm, de csak ilyen röpke pillanatokra futott át az agyamon hogy ezekkel is kéne foglalkozni.
Aztán csak gyűlt-gyűlt bennem a hiány és ennek okáért akkora káosz kerekedett a piciny kis agyamban, hogy már azt sem tudtam mi a bajom, mi hiányzik, mit kell tennem.
Plusz olyan sok tennivaló akadt ezzel kapcsolatban, mert gyűlt, hogy nem volt energiám aggyal felfogni a problémám. Tehát nem csoda, hogy nem írtam. Menekültem a munkába és társasági életbe.
Ez nálam azért probléma, mert alapjáraton magányos ember vagyok, és ha nem tudom jól érezni magam egyedül, akkor nincs minden rendben velem.
Szóval a mai napon megfogadom, hogy többet blogolok, többet rajzolok és még többet írok, mert ez utóbbival egyébként komoly terveim lennének, csak eddig még soha nem mertem leírni....
... de azt hiszem megtaláltam az életcélom és igyekszem ebben kiteljesedni és ebben élni. Tudom, hogy ez kitöltheti a szürke hétköznapokat, főleg, hogy sok minden meg fog változni az elkövetkezendő időben.
Ezeket nem várom, de be fognak következni.
