Egy érdekes gondolat ütött meg, így... alvás helyet. Nem azért mert olyan erős szinten önbizalomhiányos lennék, de ... hogy lehet valakinek önbizalma anélkül, hogy valami adjon? Szerintem akármennyire is küzködünk, elhitetünk, akkor is kell a pozitív behatás ennek elérése érdekében. Ilyen tipikus, megmondják, hogy szép vagy, úgy, hogy nem érzed magad annak. Persze nem akárki, mert most mind jöhet egy ilyen utcán fütyölős szemétláda ... De mindegy is, mert merül a laptop, és az ébresztő mindjárt csörög.

Szóljanak a hangok ;)

-

Mára már köztudottá vált, hogy az emberek ismerik azt a közhelyt, miszerint csak akkor tudunk értékelni valakit, hamár elveszítettük. Mégsem teszünk ennek meggátolásáért.
Nem tudom miért ... nem is tudom tapasztalni ezt, mivel ha úgy vesszük senkinek sem vagyok olyan szinten értékelendő, hogy észrevegyem, tényleg megbánnám ha elveszíteném.
Magyarul nem sok ember van, aki törődik velem. Ez most így erős, mert vannak barátaim, van minden, de olyan ember, akiből olyan szintű törődést váltok ki(olyat, mint amilyet én szenvedek most is valakiért), nem nagyon jött még.
Tulajdonképpen nem is várom, hogy jöjjön. Miért kéne várnom? Hogy szenvedjen? Kösz, nem. De azért mégis érdekes ez ... folyton kuszálódnak a fejemben a gondolatok ezzel kapcsolatban. De továbbá is csak ilyen folyamatos körforgásos, semmit nem érő flozófiák íródnának, amik alapjáraton nonszensznek titulálhatóak..
Szóval elég ez így.