Bonyolult megfogalmazni mit is érzel egy megmagyarázhatatlan esemény után. Olyan megmagyarázhatatlat.
Ez pedig arra méltat, hogy folytasd tovább azt, amit képtelenség megmagyarázni.
Jó ez a szó. Olyan megmagyarázhatatlanul megmagyaráz. Kifejezi azt az elmédben lévő káoszt, amivel kapcsolatban nincs józan ész. Sem szó rá, vagy mondat.
Az ilyen dolgokért mindig a reményt hibáztatom, ami banálist (és (megmagyarázhatatlant), hogy teljesen menjek az olvasóim agyára) okoz. De talán a legnagyobb ludas a "mi lett volna ha" logikátlanság, ami részben a remény úgymond szinonímája. Szóval minden ugyanahhoz vezet vissza.

Bárcsak mi lennénk ketten.

Furcsa ahogy az ember részese lesz bizonyos dolgoknak. Olyan nem is szamítok rá dolog ez.  :-)

Legtöbbször mikor ilyen patt dolog van, jól esik hogyha  jön valami nem várt. De aztán mégis, amikor vége, úgy ėrzed, hogy ettől független az kell.
Az adna igazán értelmet mindennek.
Csak a probléma ott kezdődik, hogy nincs mitt tenned. Nem te irányítasz. Csak latolgatni tudsz és rémképzelni az esetleges kellemetlen szituációk talán megtörténésén, amiről a józan ész azt súgja, hogy kerüld el. Mégis ott van az a mi lett volna ha gondolatmenet, ami a remény szemtelen cimborája.