Miért álmodunk? És miért pont azt, amit?
Talán valamiféle vágyódás alakot öltése akar lenni az álmodás ... vagy az agyunk így próbálja meg feldolgozni a dolgokat. Nem tudom, de néha az álmodás nagyon odavág ha te épp tudatos próbálsz maradni a napok minden egyes pillanataiban.

Az érzések(legalábbis belőlem)  mindig azt váltják ki, hogy valamit cselekedjünk, hogy jobb legyen... csináljunk valamit, hátha jobb lesz .... néha nem tudok mit csinálni. Olyankor írok ...
Talán ha önfeledten boldog lennék az élet minden egyes pillanatában, akkor elfelejtenék írni. Azt meg nem akarom ...meg a nem mindig boldog állapot a fejlődés egyik alapköve.

Sokáig azt hittem, hogy feltétlen szükséges egy társ a boldogsághoz. Pedig szerintem nem. Látom magam körül az embereket, hogy bár megvan mindenük mégsem boldogak.
Komolyan, néha azt érzem, hogy a boldogság csak egy nem megvalósítható illúziókép, amit csak hajszolunk, de nem megkaparintható. Keressük a pénzben, egy másik emberben, a pillanatban és még sorolhatnám, de valójában csak spontán meg kell kapnunk a helyünket a világban, aztán a többi megy magától. A lelki nyugalom a lényeges és az hozza magával a boldog pillanatokat is.