Az amúgyis érzelemdús és katarzisokkal teli időszakomat fokozták az itthoni problémák is. Bár ma végre sikerült kiadni magamból valamilyen szinten, szóval talán jobb... csak túl frissek az emlékek, élmények, emberek és minden. Picit még érzékeny vagyok, de néha magamra sem ismerek, annyira kikapcsolok. Olyankor csak jár a fantáziám, átélek, kitalálok dolgokat. Meg vannak dolgok, amik lefoglalnak.
Például ez itt:
... meg az, hogy újra elővettem Albert Camus: A pestis könyvét. Már talán két éve kínozzuk egymás a könyvvel. És nem azért, mert nem fog meg a témája ...csak nem tudom. Nem volt időm olvasni? .... nem hiszem, hogy nem lett volna. Sőt most még kevesebb van, mint volt, és mégis olvasom.
Szóval a leglogikusabb következtetésem az, hogy kell valami, ami más. Valami más is a rajzoláson és az irkalapokon kívül. Mostmár csak idő kéne. Mondom én ezt, akinek régebb mottója az volt, hogy az embernek arra van ideje, amire szán. Szánok is ha azt nézzük. A napi 6 vagy 7 órából, amit itthon töltök van egy kis idő is, erre meg arra is. Persze kedv szerint. Meg alváson kívül.
Node, ne felejtsem ki a fentebb említett katarktikus dologért felelős eseményt.
Itt egy kép, ami mindent elmesél:
