Egy nap alatt sok minden történhet. Csomó dolog ugyanazon a napon... van aki élete legjobb hírét kapja, van aki örül és boldog. Előfordul, hogy valaki éppen bánatos, míg egy másik ember élete legjobb pillanatát éli át. Van akinek gyermeke születik és van aki meghal. E legutóbbi ihlette szerény kis írásomat. Mindegy melyiket éli át az ember, az élet megy tovább. De nem mindegy, hogy hogyan. A halál nehéz dolog, néha megemészthetetlennek tűnik, de ha helyesen tudunk hozzá állni, akkor  észrevesszük, hogy mennyi minden maradt az ember után, akit elveszítettünk. Ott vannak a tanulságok, emlékek, tárgyak és még sorolni lehetne, de ez már embertől függ.
Talán az a bánat, ami bennük születik valaki elvesztésekor az nem is annyira rossz. Az csak egy életérzés arra, hogy mennyire szerethető volt. Örüljünk a bánatnak, mert ebben nyilvánul meg az ember valódi értéke azután, hogy elveszítettük.

Lewis Perdue tette fel egyik izgalmas regényében azt a kérdést, hogy meddig maradunk sebezhetőek? 

Némileg úgy gondolom, hogy ez helytelen megfogalmazás, mivel először arra kell rájönnünk, hogy miért vagyunk sebezhetőek. És a legfontosabb, hogy van-e értelme megsebzettnek lenni valami miatt?

A "meddig" az már a problémakezelés végstádiuma ha úgy vesszük, Úgymond a megpróbálom a sérülékenységet legyőzni, talán elegem van a sebezhetőségből végkatarzis kimutatkozása.

De nincs ezzel gond... van amikor a dolgokat a közepétől kell kezdeni, mert az eleje az úgy elmarad ... vagy a közepe az eleje? Lényeg a lényeg próbáltam választ találni erre a kérdésre. Lehet némileg túlzásnak tűnik, de szinte egész héten ezen gondolkoztam. Meddig maradunk sebezhetőek?

Amíg meg nem halunk?

De akkor már tök értelmetlen az egész. Nincs lényege ezen agyalni, mert ugye... halott vagy. Meg azt mondják, hogy mindennek van értelme. Szóval ha a sebezhetőség csak a halállal szűnne meg, akkor ezt borzalmas nagy átverésnek titulálnám. Habár senki sem ígérte, hogy egyszer megszűnik a sebezhetőség.

Tulajdonképpen az ember mindig sebezhető marad. Talán nonszensz volt Lewis Perdue-től ez a kérdés, viszont lehet nem is baj az, hogy sebezhetőek vagyunk... hiszen ettől vagyunk emberek.