egy rész

Néha úgy érzem kikészülök attól, hogy az időmet alakítják. Mint valami gyúrmadarab, úgy érzem magamat néha...  pedig roppant türelmes vagyok, ami azt illeti. Főleg ha a biztonságosról van szó. De akkoris... nagyon le tud verni ha alkalmazkodnom kell ahhoz, hogy más beosztja az időmet. Méghogy szabadok vagyunk... csak dolgozzon az ember egy olyan néha instabil cégnél, mint aminél én dolgozom. Ennyi bajom van a munkahelyemmel.


Rossz, mert ilyenkor tipikusan rámjön a hangulatingadozás. Amúgyis nagyon jellemző ez rám ... hát még ha kiprovokálják belőlem. De nem panaszkodom, mert ma és tegnap is nagyon sokat haladtam előre azzal ami fontos. Amit még nehéz nyiltan kiírni, de tán majd eljön az ideje annak is, hogy leírom azt az egyszerűnek tűnő szót.


Vannak emberek akikre egészen sokat gondolok. Van, hogy évszakokhoz fűzök embereket. És ahogy közeledik annak az embernek az évszaka, erősödnek az emlékek, a békabrekegések és minden más emlékes szituáció.


Itt egy kicsi a benemvallottból. És most először(hosszú idő óta) elégedett vagyok.

Max

Vannak idők, amikor hálát adok az éginek a maximalizmusomért. De van, amikor nem. Sőt... van, hogy én magam töröm össze az álmaimat, azért, mert valamit nagyon szeretnék tökéletesre. Ma este éppen ezt tettem. De lehet csak túl fáradt vagyok. Jó lenne nem ilyen lelki zűrzavarban nyugovóra térni, de.... Noo, remélem visszainog a hangulatom... meg amúgyis. Jövő hétvégén feltöltődöm, végre.