"Amint lelkem szemeivel nézlek, valami melegség árad el szívemben, zsong-bong agyam minden idegszála ... "
Gaal Mózes -

Okozzunk örömet az egyetlen rendszeres blogolvasómnak, írok :)
De mit is?
Van az, hogy elmondhatnád, de minek? Miért lesz attól jobb? Semmiért... vagy semmivel. Van, hogy kínozzuk magunkat, hogy nem is tudom miért. Mert jó legalább látni, vagy hallani, mégha szíved töri is... néha van, hogy vannak benne szavak, meg érintések, amik úgy jók, amiért talán érdemes végignézni, ahogy szenvedést okoz. Értelmetlen tudom. Önsanyargatós, jobbra kéne pazarolnod az időt szituáció ez ... de minek törődni a negatívummal, ha azok a parányi jók is vannak amik bár inkább negatív események sorozatában mégis aprócska porszemes öröm. Ami számít. Vagy legalábbis értékeled, mert nem jut több.
Mivan? Kérdezed, gondolom. Nem ép ez a mondatom, tudom, de én mégis értem... és jobb ha más nem.

Néha jólesik lezárni dolgokat, még akkor is ha azelőtt meg sem fordult, sőt nem is tervezted, hogy lezárod. Talán azért esik jól, mert átlépsz egy olyan szintre, ami nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá tesz. Felszabadulsz, mert elridegült tőled, az amúgyis rideg álomszerű bárcsak valóság lenne. De úgy érzem mindig kell hatás. Anélkül nem megy az egyről kettő. Ehhez mi kell? Szerintem csak spontán célok, másféle álmok, amiket érzed, hogy meg kell valósítanod. Nem feltétlen fontosabb álmoknak kell lenniük azoknak, csak apró kis álmoknak, boldogságoknak.