Vannak az ember életében nehéz időszakok. Amik gyengévé teszik. És amiket nehéz leküzdeni... nagyon nehéz.
Ilyenkor kívánja az ember azt, hogy bárcsak a teste lenne beteg csak. Az olyan egyszerű folyamat. Megfázol, beszedsz egy pár bogyót, pár nap múlva meg megint a régi vagy. De mikor más jellegű probléma jön, akkor perpillanat azt sem tudod, hogyan kezeld és mivel.
Ilyenkor szükséges a higgadtság és a koncentráció. És az empátia. Meg a nem késbe esés. Plussz a család és az őrült barát jelenléte, aki képes felmászni veled arra a bizonyos "magaslati helyre" is, mégha azután nedves törlőkendővel is viszi le a lázát. :) :)

Szó mi szó, azt tapasztaltam, hogy tényleg erős vagyok. És az ember elkeseredésében tényleg hatnak olyan dolgok, amikhez azelőtt szkeptikusan állt hozzá.

Csak lábaljak ki teljesen. Ne maradjon nyoma és legyen minden a régi. Persze azért az extrák jöhetnek. ;)

Észrevettem, hogy az ember annyira tud összpontosítani egy adott dologra, hogy emiatt bármit képes kizárni. Nálam ez tudatosan működik. Tisztában vagyok azzal, hogy  mi köt le és hogy mi az aminek le kéne kötnie.
Hogy hogyan kezelem ezt? Találok valami harmadikat, amihez nem kell nagy erőfeszítés. Ez általában a filmek.

Aztán a tegnap is pont ugyanez volt. Csak a bökkenő ott lett, hogy igencsak tanulságosnak bizonyult az a film, ami kissé erős túlzással de bűntudatot ébresztett bennem, mert olyan keveset élek, ahhoz képest, hogy olyan sok dolog van, amit szeretek.

Elvileg tanulnom kéne ebből, aztán mégis ma elővettem egy harmadik filmet, amit szinte végig untam.
Tehát már sötét is van.
Már látom előre a hetemet, és bárcsak ne lenne úgy.

Az ember arra született, hogy átéljen dolgokat. Azokból pedig tapasztaljon ...
Olyan nehéz szavakba önteni egy élményt... egy embert... egy napot, vagy kettőt, hármat. Mindegy.
Lényeg a lényeg, szerintem mindenből kell tapasztalnunk. Legyen az pozitív vagy negatív élmény. Mindig van valami apró átfordulat, amiből ki kell vennünk a tanulságos részt. Hogy miért? Hogy megérjünk, felnőjjünk, vagy csak spontán megtanuljunk  viszonyulni emberhez, emberekhez.
Velem kapcsolatban az a legnagyobb probléma, hogy túlságosan hamar képes vagyok megkedvelni bárkit is.    Aztán csak tiporgok.... van, hogy hónapokat, mert annyira ragaszkodom az általam felállított érzésvilághoz. Ragaszkodom... fenéket. Az élményem késztet arra, hogy ragaszkodjak. Szóval már rég meg kellett volna tapasztalnom, hogy ne dőljek be ezeknek az érzéseknek ... de mégis ... van bennem valami, ami erősebb a tudatosságnál ....
Viszont azt megtanultam, ebből is, hogy nehéz az érzéseket háttérbe szorítani. Bármennyire is akarjuk és bármennyire is tudatosan álljunk hozzá egy adott dologhoz.