Vannak emberek, esetek, tévedések, amik feltupírozzák a szürke hétköznapokat. Mélyen beékelődnek lelkünk, fejünk, szívünk legmélyébe, aztán már téphetjük ha tudjuk, mert olyan, mint a pillanatragasztó...  oké, hogy le lehet tépni, de jön a bőröd is ...

Minap gondolkoztam egy ilyen noname blogon ... ami tényleg olyan, hogy semmi ismerős nem olvassa és ott tényleg tisztán leírhatnék mindenemet ... nem tudom jó lesz-e, sőőőt, azt sem tudom, hogy lesz-e, de majd eljön a pont, ami ide-vagy oda irányít. Momentán a naplómba sem vagyok képes írni, mert még nem döntöttem el, hogy a most jelenlevő események fontosak, vagy lesznek-e olyan fontosak, hogy töltsem a lapokat, szóval az még mélyen a távoljövő ... egyébként megleptem magam, mert tipikusan olyan személy vagyok, aki még a leghomályosabb álmodását is leírja.

"Ismerek" egy személy, aki mindig azon panaszkodik, hogy az emberek többsége mennyire helytelenül ír meg fogalmaz .... nekem is volt már hasonló kritikám... annak segítségével javítottam a hibáimon.... de ma mégis olyan hibába estem, amit már lassacskán két éve javítok .... ez a következménye annak amikor az embert nem reális gondolkodások vezérlik .... nem reális, hanem afféle érzelmes, érzéses...  hagyjuk.