Hozunk rossz döntéseket.
Például mikor kapsz egy ruhát, de aztán nem hordod sosem, mert  rájössz, nem tetszik a szín, vagy a szabás, vagy a pántja...
Így vagyunk emberekkel is. Valami ha nincs meg az első pillanatban, hiába próbálkozunk, úgysem sikerül közel kerülni. Aztán csak magunkat kínozzuk azzal, hogy próbálkozunk ...
Meglepően naív voltam ezen a nyáron. Pedig amúgy nem vagyok emberekhez ragaszkodó típus, mégis tepertem egy ember után ... már amennyire lehetett és a büszkeségem hagyta ... pedig hmm, hányszor tettem volna többet.
Mindegy. Mostmár mindegy. Nem szabad ragaszkodnunk senkihez és semmihez. Csak saját magunkhoz.  Csak az én van magunknak.
Mostmár azt a világot éljük, hogyha még megpróbálsz segíteni, törődni a másikkal akkor is ellök...  vagy csak spontán nem törődik. Hát akkor csessze meg, egyedül. Vagy akivel akarja.