Olyan nehéz hiányokat pótolni. Legyen az akár egy picike lény hiánya, jobban érezni mint akármilyen vágást vagy szúrást. Olyan gyomorszorító. Érzed a szíved dolog ez ... de legalább volt értelme. Isteni gondviselés. ... remélem nekik is. Bár valahol kegyetlen, mégis saláta effektus.(Kár hogy az az értelmező kéziszótár ami a saláta effektust tartalmazza csak az én fejemben van ... meg a barátaiméban.)

Más űrök is vannak ám. Az is szorít. A kettő, vagy három egyben meg gigantikusan szorító. Azt hallom folyton, hogy lemondani... bár lemondtam, mert azt kellett tennem, de akkor is ott van. Ha nincs is tapintható formában(és kijelentem, nem kellenek tapintható dolgok, hogy legyen és ahhoz sem, hogy hasson). Csak kérdezni tudok(amit egyébként nem szabadna) azaz, hogy miért.

Néha csalódok, néha pedig meglep a társadalom néhány lénye .... Nem is csak meglepődés, hanem inkább kellemes csalódás, meglepődéssel fűszerezve. Most felhozhatnám azt a közhelyt, miszerint ne ítéld a külsőt ... ezt kell tennünk, mert lehet akár a segítőd az illető zordság ... csak remélem nem átverés volt az ígérete.