2012. szeptember 16., vasárnap

Okozzunk örömet az egyetlen rendszeres blogolvasómnak, írok :)
De mit is?
Van az, hogy elmondhatnád, de minek? Miért lesz attól jobb? Semmiért... vagy semmivel. Van, hogy kínozzuk magunkat, hogy nem is tudom miért. Mert jó legalább látni, vagy hallani, mégha szíved töri is... néha van, hogy vannak benne szavak, meg érintések, amik úgy jók, amiért talán érdemes végignézni, ahogy szenvedést okoz. Értelmetlen tudom. Önsanyargatós, jobbra kéne pazarolnod az időt szituáció ez ... de minek törődni a negatívummal, ha azok a parányi jók is vannak amik bár inkább negatív események sorozatában mégis aprócska porszemes öröm. Ami számít. Vagy legalábbis értékeled, mert nem jut több.
Mivan? Kérdezed, gondolom. Nem ép ez a mondatom, tudom, de én mégis értem... és jobb ha más nem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése