Előfordul, hogy az emberek körülöttünk(vagy nem is körülöttünk, hanem inkább a környezetünkben(mert a körülöttünk túl személyes szó ezekre az emberekre vonatkozóan)...) mondanak olyasmit, ami bizonyos idő elteltével, vagy cselekedetek lebonyolításával hitelességét veszti. Aztán a bamba csak néz, hogy hova is kéne tenni azokat a hitelvesztett megnyilvánulásokat. Nem értem miért van ez... miért mond az ember olyasmit, amit később meghazudtol? Vagy ilyen gyorsan változik az emberek véleménye? Gyerekes ...
Szinte tökéletesen letudnám zárni magamban ezekkel az emberekkel a kapcsolatokat, hogyha nem lennének dolgok, amik hozzájuk fűznek. Dolgok, amik úgy önmagukban jó lenne ha megmaradnának, a személy nélkül. De sajnos ez nem megy. Mindig egybe kapcsolódnak, és vagy mindkettő, vagy egyik sem... vagy a dolog és félig az ember. Ez utóbbiban vergődök, amiből kezd elegem lenni, mert egyre jobban érzem, hogy a dolog többet kéne érjen, minthogy egy kijelentését meghazudtoló személyhez fűzzem.
Húh, ez kísértetiesen ismerős szituáció. Mi az, amit tenni kell ilyenkor? Elfelejteni a személyt is, de a hozzá fűzödő akár "kedves" dolgokat is. Nem akarok közhelyes lenni, de nem a szavak, a szereplések számítanak, hanem a tettek, a váratlan szituációkban elárult jellemvonások. Nagyjából én is hasonló dilemmában tengődök mostanság. Felejteni vagy nem? Vannak emlékek, amik által úgy érezzük gazdagabbak leszünk, megmelengítik a lelkünket. De szabad e ragaszkodni ezekhez az emlékekhez, ha az, akihez köthető tett róla, hogy ezek az emlékek értéküket veszítsék. Hiszen akkor talán minden hazugság volt. Az, hogy az emberek szörnyen változékonyak azt én is tapasztalom sűrűn. De szerintem a legnagyobb baj az, hogy az emberek egyszerűen nincsenek tisztában saját magukkal, nem tartanak elég önelemzést, ahhoz, hogy előre tudják, hogy bizonyos szituációkban hogyan viselkednek. Elhamarkodottan ítélik meg magukat is és másokat is.
VálaszTörlés