Nekifogtam rajzolni, amivel csak annyit értem el, hogy két rajzom a kukában végezte... hasznos vagyok ... Ezt most ahhoz hasonlítanám, mint mikor valamivel kapcsolatban kifejted a véleményed, aztán csak annyit érsz el, hogy semmit. Olyankor te magad végzed a kukában. És nyomorogsz tovább az azelőtt általad generált konfliktusban.
Már túl sok, hogy minden, mindenki olyan egyszerű. Hogy tudnak élni az emberek úgy, hogy nem gondolkodnak?
Persze mondja ezt az, aki pénteken magatehetetlenül hevert a város különböző részein. (És ezt csak azért bátorkodom leírni, mert tudom, hogy a kutya sem olvassa a blogomat.)
Én olvasom! :D
VálaszTörlésEzen a kukás részen nagyot nevettem, jópofa hasonlat. Én is mindig ezt érzem, mikor kicsit jobban összeszedem a bátorságom, hogy szavakba öntsek valamit, vagy "jobb útra" térítsek valakit. Ijesztő, hogy az emberek mennyire nem képesek figyelni egymásra.
Hát igen. A realitás néha vicces :D mondjuk általában csak utólag tartjuk annak. Akkor abban a pillanatban minden, csak nem poénos. :P
VálaszTörlésEgyébként a figyelmetlenséges részhez még csak annyit fűznék, hogy általában van ,hogy tanulnak az emberek ebből... de sajnos leggyakrabban nem. És ez a legnagyobb probléma, hogy lassan megfeledkezünk arról, hogy mindennek van tanulsága.
Általában azért nem tanulnak, mert csak úgy "átnyargalnak" a pillanatokon, nem néznek vissza, nem párosítják az okozatot az okkal, csak úgy élnek bele a világba. De azért van a másik véglet is, mikor túlelemzed magad. Nálam pl. mostanában ez van, mert eléggé begubóztam. Nincs olyan kiejtett szó, amit ne játszanék vissza kis idő múlva az agyamban, még a legapróbb dolgokat is elemzem, közben meg egyszerűen elfelejtek élni, meg élvezni a pillanatokat. Na, bocs, hogy pont itt és most jön rám a szófosás, csak gondoltam megosztom, ami így hirtelen beugrott. :)
VálaszTörlésMég mindig jobb a túlelemzés, mint az átugrás, szerintem. Néha a "traumák" előrébb visznek, mégha akkor perpillanat nem is érzed az úgymond jótékony hatását.
VálaszTörlésDe szerintem ez idővel változni fog. Minden csak ideiglenes. Függ attól, hogy az ember éppen milyen korszakát éli.
Szóval, nyugi. Szerintem ebből nem származhat bajod, mégha rossz érzéssel is tölt el.
Az viszont már egy lépés előre, hogy rájöttél arra, hogy elfelejtesz élni.