Azért is, mert szinte biztos vagyok abban, hogy én visszafordulnék. Majd megcsókolnálak, még akkor is ha nem lenne merszem.
Lényegtelen mit szólnál hozzá. A lényeg, hogy egyszer életemben azt tettem amit tényleg akarok. Amire vágyom. És ami álom eddig életben tartott."
Annyira tetszik ez a megfogalmazás. Ritkán dícsérem az írományom, sőt néha soha ... de ez valamiért tetszik. Talán mert egy őszinte pillanat szüleménye, hiszen minden inspirációnak van alapja. És csak a nagyon intenzív inspiráció képes még a gyártónak is tetsző sorokat adni.
Node... elég a filozófiából.
Most jut eszembe, hogy ezen a hétvégén kétszer is voltam temetőben. Mondjuk nem is ez a lényeg, csak ugyebár mindig kell bevezető.
Először jöjjön a kép, ami elgondolkodtatott:
Ez ugyebár (ha esetleg nem látható tisztán) egy romos elhagyatott sírhej. Mondhatni, hogy ennek az embernek már tényleg annyi ... és most olyan nézőpontból nézem, ami szerint akkor hal meg igazán valaki, amikor elfelejtik. Lehet, hogy a hozzátartozója pont elballag mellette mit sem sejtve arról, hogy ettől az illetőtől származik.
Szomorú, de előbb utóbb mind ilyen sírhellyel rendelkezünk majd. Tehát ez a realitás, az élet(hogy egy számomra nagyon drága embert idézzek. Igaza van, mégha némileg pesszimista is az ezzel kapcsolatos látásmódja. )
Szóval törekedjünk alkotni valami maradandót, hátha akkor nem végezzük majd így.
Persze ez csakis addig a pillanatig érvényes, amíg felrobban a Nap. Mert ugye ennek köztudottnak kéne lennie, hogy az űrben a mi csillagunk élete is véges, akárcsak az univerzum más csillagának. Természetesen ha azelőtt nem csapódik be ide valami, vagy nem jönnek el az ufók.
De azért az én képzeletvilágomban is vannak határok. Szóval a legreálisabb elképzelésem a Föld elpusztulásával kapcsolatban csakis egy szupernóva lehet.
Viszont akkor már mindegy lesz tegyük fel Stephen Hawking-nak is, aki azért elég sokat alkotott és szép sírja lesz majd.
Az elmelkedes egyik fokan vagy!! A gondolkodas kulomboztet meg az alatoktol, sajna csunyan hangzik de nem mindenki mondhato gondolkodo lenynek! Rengeteg az osztonosen reagalo minket korulvevo humanoid (aki csak magara gondol, mindent a sajat erdekebe tesz), ez az alapot sosem hoz megelegedest.A kornyezetedben vegbevit pozitiv valtoztatas tud csak oromot okozni, azaz mind hogy ledonts egy sirkovet inkabb tegy ra egy viragot es akkor mar nem csak HUMANOID-vagy!!!
VálaszTörlésHa mind gondolkodnánk nem lenne min gondolkodni, szerintem. Részben épp az tesz gondolkodó lénnyé, hogy a körülötted lévő, ösztönös egyéneket látod lótifutni.
VálaszTörlésElgondolkodtat tegyük fel egy szórakozó hely szférája, ami másból sem áll, csak, hogy taposod a másikat és nézed, ahogy a szeretetéhes polgártársak minden második férfi vagy nő után rohannak. Kiábrándító és szánalmas, hogy az emberiség ennyire mélyre süllyed, ahelyett, hogy inkább átgondolná mennyi hasznos és jó dolog van ezen a földön.