Miért félünk elveszíteni valakit?
Talán mert szeretjük, kötődünk hozzá, fontos nekünk. Olyasmit ad, amit más nem.. mégis néha annyira belebonyolódsz a félelmedbe, hogy már nem is tudod, miért félted annyira...
Legfőképpen magad miatt. Mert tudod, hogy nélküle üres lenne minden. De olyan szinten, hogy már semmihez sem lenne kedved...
Az a gond, hogy nem tudod megakadályozni ha el kell veszítened. És talán pont ezért alakul ki az a görcsös félelem, ami még akkor is ott lappang benned, amikor minden úgy van, hogy: rendben.
Jó lenne ez ellen tenni valamit, de nagymértékben soha sem tudsz. Ezért marad a remény, hogy még sokáig ott lesz melletted. Amit egyébként lehet pozitívan vonzani.
Én perpillanat erre törekszem.
Igyekszem nem félteni őt. Vagy talán nem is helyes az, hogy őt ... inkább magam. Mert mi lenne velem nélküle?
Reménykedésen kívül úgysem tudsz mást tenni...ahogy mondani szokták, aki el akar menni az úgyis elmegy :) Ez nem hangzott túl bíztatóan, pedig annak szántam :D Kicsit magamra ismertem a bejegyzésedben, nem álltam meg, hogy ne kommentáljak. Egyébként hidd el, hogy ugyanúgy ahogy a boldogság, a szomorúság is megerősít, erőt ad. Néha úgy gondoljuk, hogy nem bírnánk ki valaki nélkül, vagy nem bírnánk ki ha a dolgok túl hirtelen változnának és kerülnénk egy teljesen más élethelyzetbe. De ezt a gyengeséget csak azért érezzük szerintem, mert abból az idilli, "mindensmakkol" élethelyzetből tekintünk a dolgokra. Mikor bekövetkezik az, amitől az ember mindig is tartott hihetetlen mód képesek vagyunk megerősödni, "kifejlődnek" ugyanis azok a képességeink, amelyek elviselhetővé, élhetővé teszik a szituációt. Kicsit olyan ez mint az evolúció...adaptálódunk a megváltozott körülményekhez. Szóval kitartás, bárhogy is alakul a helyzet :) És bocs ha kicsit pesszimista voltam :P
VálaszTörlésPersze, ez köztudott. Nincs is ezzel bajom.
VálaszTörlésCsak tudod(és szerintem tapasztaltad is) mikor már ezerötvenmillióegyszer "úgyis elmengy", belegondolsz, hogy most mi a fene lesz? Mi lesz veled? Mit rontottál el? És a tipikus miértek. Szerintem a megerősödés is egy idő után lehúz. Van egy szint, ami után már nem tudsz erősödni. Ilyenkor jöhet a szuicíd hajlam, vagy minden más pesszimizmussal járó ökörség, ami akkor perpillanat a legreálisabb reakciója az embernek. Persze ebbe bele lehet törődni, el lehet viselni, de egy idő után... nem tudom... talán túl gyenge vagyok.