Új vágányra lépett az életem ... apró dolgok kreálták ezt. Emberek, helyszínek, élmények és stb.
Pozitív egy kis negativitással fűszerezve. De az mindig van, ha nem más, de az emberi elme mindig odaköpi eléd.
Néha olyan dolgokért aggódunk, amikért nem kéne. Persze reális, ha az elmédet vesszük alapul, de ugyanakkor mégsem. Ezt akkor is nehéz kezelni ha tudatosan állsz hozzá. Az ember nem lenne ember a negativitásai nélkül.
Hmm... szeretnék olyan lenni mint egy általam ismert ember, aki nem törődik a negatívumokkal. Ha ahhoz van kedve, felhívja a szomszéd cukrászdát, hogy megkérdezze nyitva van-e, mivel ő akkor perpillanat valamilyen süteményt akar enni. Ez már spontaneitás, igen, de mivel kevés benne a negatív életszemlélet, ezért így áll hozzá.
Most erre edzek úgymond. Legalább feleannyira legyek aggodalmaskodó, mint amilyen most vagyok.
Úgy érzem ez sikerül is valamennyire. Mégpedig úgy ha elnyomom a reményt.
Sodródni kell az árral, hiszen azért van az ár.

Azt is tudom most már, hogyha valami nem megy, akkor azt tényleg nem kell erőltetni. Más szóval nem futsz azután a szekér után, ami úgysem vesz fel. Ezeket a mondásokat mindenki ismeri, mégis kevesen értik. Pedig ha odafigyelnénk, máris csomó negatívat megspórolnánk magunkban.