Némileg úgy gondolom, hogy ez helytelen megfogalmazás, mivel először arra kell rájönnünk, hogy miért vagyunk sebezhetőek. És a legfontosabb, hogy van-e értelme megsebzettnek lenni valami miatt?
A "meddig" az már a problémakezelés végstádiuma ha úgy vesszük, Úgymond a megpróbálom a sérülékenységet legyőzni, talán elegem van a sebezhetőségből végkatarzis kimutatkozása.
De nincs ezzel gond... van amikor a dolgokat a közepétől kell kezdeni, mert az eleje az úgy elmarad ... vagy a közepe az eleje? Lényeg a lényeg próbáltam választ találni erre a kérdésre. Lehet némileg túlzásnak tűnik, de szinte egész héten ezen gondolkoztam. Meddig maradunk sebezhetőek?
Amíg meg nem halunk?
De akkor már tök értelmetlen az egész. Nincs lényege ezen agyalni, mert ugye... halott vagy. Meg azt mondják, hogy mindennek van értelme. Szóval ha a sebezhetőség csak a halállal szűnne meg, akkor ezt borzalmas nagy átverésnek titulálnám. Habár senki sem ígérte, hogy egyszer megszűnik a sebezhetőség.
Tulajdonképpen az ember mindig sebezhető marad. Talán nonszensz volt Lewis Perdue-től ez a kérdés, viszont lehet nem is baj az, hogy sebezhetőek vagyunk... hiszen ettől vagyunk emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése