Az élet néha eléggé furcsa körforgás. Mindenki másféleképpen forog. Van, akinek éppen beköszönt az új esély, van aki épp reményét vesztette. Létezik olyan, aki éppen sír, míg a másik önfeledten kacag. Néhányan épp elkezdik építeni az életüket, másoknak pedig épp most dőlt össze.
Kicsit olyan, mintha valaki más kapná meg a mi reményeinket, boldogságunkat. Mintha kényszerből oda kellett volna adnod neki, mert nem tehettél mást. Persze ez nincs így, de amikor látod, hogy a másik boldog, miközben te szinte romokban heversz, mindenre tudsz gondolni csak arra nem, hogy az élet igazságos.
Ezután az egód szép játékot kezd el űzni, mert felteteti veled a kérdést, hogy mitől több ő? Az miért érdemli meg és én nem?
De itt talán nem is az van, hogy te nem érdemled meg, a másik meg nem hibás, azért mert neked rossz. Plussz az életetek semmilyen szálon sem fut össze, csak talán a nehéz pillanatban érzékenyebben érint, hogy egy másik boldog, míg te kitudja hány éjszakát kell átaludj ahhoz, hogy önfeledten boldog lehess.