Pont pont pont-os eset .... (ha valaki nem tudná az egy zeneszám) amivel 4 perc 33 másodpercig nyomasztom magam újra és újra...milyen igaz volt a nem tudom már ezelőtti hanyadik bejegyzésem.
Jóó, akkor megyek múltba ... ott legalább levezethetem a fölösleges érzéseim. Kijön, dühvel. Azért írok most értelmetlenül.

Olyan dolgokkal kéne foglalkoznom, amik megérdemlik hogy foglalkozzak velük.

Néha irigylem, hogy az emberek mennyire nagy bölcsességeket tudnak írni a blogjukra. Én meg mindig csak azt írom ami nyomaszt, ami bennem van ... önzőség valamilyen szinten, mert semmi tanulságot nem adok. Báár az a hetente egy blogolvasóm  lehet nem is igényel többet .... egyért lehet meg sem éri ...

Nem értem miért írok blogot.