Úgy irigylem Dorothy-t. Olyan szép a ruhája....és vele rajzolódik le a barátságok igazi fogalma. Na nem mintha nekem nem lennének igazi barátaim, mert akad kettő, de.... már sokszor volt olyan is a részemről, hogy lehetett volna kettőnél is több.
Sokat beszélgettünk erről N-el ... hogy az emberek miért hanyagolnak egy személyt, ha azzal jól érzik magukat. Arra jutottunk, hogy azért mert az emberek önzőek. Sokaknak csak azért kellünk, hogy egy bizonyos ideig jól érezzék magukat ... aztán annyi. Ilyenkor utálom a világot nagyon... de szerencsére ott van Louis Armstrong aki mindig figyelmeztet.... és Stephen Hawking, aki máshogy is megmutatja a világot... ami elkábít és elvarázsol ... és ami ad, hogy bár másért nem, de ezekért érdemes felkelni reggelente.

Tegnap furcsa volt, mert pont egy olyan ember tapintott rá száz százalékosan(és nem túlzok) a problémáimra, akinek soha nem beszéltem ezekről. Mégis olyan szépen felvázolta a problémát, hogy azt hittem: mentem elsírom magam ...