Az éjjel három órai, fogmosás utáni sütizést nemigazán ajánlom senkinek, mégis most pont azt csinálom. Hiába, ha az ember általában éjjel járkál hazafele, akkor nem ragad le a szeme csak úgy azonnal. Főleg ha a szabadnapján csak annyi aktivitást végez, hogy felmos... egy régi kedvenc blogolvasóm erre csak annyit mondana, hogy jó nekem, hogy csak ennyi problémám van. És egyet értenék, mert tényleg jó.
Mondjuk az egyik este egyedül hazajövős, útszéli hullát találtam esetet nem kívánom senkinek ... dehát ennyi izgalom kell. Viszont apukámat idézve: be vagyok oltva. (Ez annyit takar, hogy még pár éve megmutatta, hogy hányféleképpen tud meghalni egy ember. No persze nem ő végzett velük, hanem a halál ezer arca. Szóval attól a perctől kezdve, hogy láttam a filmet Ő megnyugodott, hogy engem majd soha nem kell vigyen pszichológushoz, ha szembekerülök a halál valamelyik formájával. ) Jesszusom, de pszichóeffektus ... de micsináljunk, ez a realitás.