Mi rosszabb a paranoiánál? Szerintem semmi.
Vagy mégis talán az, mikor már tudod, hogy túlzottan paranoiás vagy és mégsem tudod leküzdeni.
Vagy tényleg van okod erre?
Az a rossz, hogy az embertársak sosem őszinték. Vagy legalábbis a többsége nem. És talán ez idézi elő, mivel lehet ha őszinték lennénk, ez nem alakult volna ki.
És ismét (vagy még mindig) az emberiség a ludas (nem csak ezért). Hiszen minden olyan egyszerű lenne ha őszinték lennénk egymással, még ha a másiknak ez fáj is.
Persze akkor ott jön az az irónikus dolog (tudományban visszacsatolás), hogyha mindannyian őszinték lennénk, nem lenne önbizalom az emberekben.... semmi sem jó, sehogy sem.
Ezt a konklúziót már levontam itt párszor... (és még néhány ezerszer lefogom.)
De tényleg így van...
Ha az ember ha picit is gondolkodik, rájön, hogy minden olyan tökéletlen, értelmetlen. Ezért van az, hogy meg vagyunk áldva ezzel az öngyilkosságos maszlaggal.
Ha jobban beletekintünk rengeteg gondolkodó lett öngyilkos. És talán azért mert annyira belefáradt a fentebbi konklúzióba és élet értelmetlenségébe, hogy már azt látta: nincs visszaút.

Talán erre az a mentsvár, hogy minden energiánkat abba fektetjük ami igazán kikapcsol, lefoglal, megnevettet, közben nem törődvén az esetleges paranoia veszélyeivel.

Ez most értelmetlen, de úgyebár mint említett volt régebb is az ember magából indul ki. A környezetéből, tapasztalataiból ....

Az öngyilkosságos része pedig csak példa volt.