Már lassan-lassan egy hete őrlődik a fejemben a mondat, amit valamelyik nap láttam az interneten.
Érdekes mi módon tapasztaljuk meg azt, hogy nincsenek véletlenek. Tegyük fel van egy ember, aki fontos neked és készül plussz minusz hét évet fuccsra dobni, mert... azt csak ő tudja miért. Aztán ha naív vagy és szerencsétlen, reménykedsz, hogy de azért majd fog írni. Ühüm... fenét-fenét.
Mindegy.
Aki menni akar, arra rá kell adni a kabátot.