Vannak pillanatok amikor már nem bírod tovább. Jól jönne egy kiadós agymosás, vagy csak spontán meg nem történtnek varázsolni a dolgokat. Vagy lehet így kellett történnie?
Mindenesetre néha eljön az a pont, hogy úgy érzed: nem is tudod hogy... csak ... úgy spontán mi van ha ennek vége? Zombiapokalipszis szagú ... csak nem épp testileg, hanem úgy a lelkedben... aztán mégis jön a fejfájás, és a lelked miatti lerészegedés .... ami után nem tudsz aludni, csak frissíteni és reménykedni, hogy talán nem veszíted el a kedvenc fülbevalód ....aztán ha mégis ... nem tudom mit csinálj... marad a zombiapokalipszis. Csak úgy megszűnnél létezni, mert már túmács, ahogy tántorognak melletted és próbálnak elkapni. Vagy lehetsz te is zombi, az legalább nem érez, nem lesz szerelmes, csak éhes. Az meg könnyű létállapot.
Zombi akarok lenni. Persze, kivéve ha előkerül a fülbevaló, ha nem ... akkor ... úgy érzem megfulladok. Belefulladok a folyamat után hátramaradt űrben. Aztán jönnek a kérdések, hogy miért?

Nem tudom megemésztei az olyan dolgokat, amik tök jók, aztán végül csak a tántorgás marad és találgatás, nomeg persze a lelki vívódás, amitől úgy érzed, nem éled túl... "nélküle" ...