"Talán néha meg kell elégednünk, el kell engednünk az illúziókat, amik fogva tartanak és meggátolnak abban, hogy valakit értékeljünk."

Nem vagyok tökéletes. Senki sem az, mégis nap mint nap arra törekszem, hogy minden tökéletes legyen. Talán az az én utam, hogy a dolgokat megpróbáljam elfogadni úgy, ahogy vannak. Nem törekedni arra, hogy a tökéletes dolgokat keressem a tökéletlenben.
Baj az ha semmi sem tökéletes?
Talán ha abbahagyom a tökéletes keresését örökre boldogtalan leszek? Vagy az okoz boldogságot ha elfogadom a dolgokat a maguk tiszta valójában?
Nem tudom a választ. Ezt valószínű a további élettapasztalatom deríti majd ki
Lényeg, hogy legyek önmagam, és hogy ezt el tudja fogadni a tegyük fel egy az én illúziómnak nem épp tökéletes része.