blokkok

"Egy kapcsolat olyan mint egy rossz beteg. Folyton ápolni kell, máskülönben meghal." - állapítottam meg magamban ezt a ma reggeli kómás utazás során. Ezzel még most sincs bajom, viszont így a nap végére helyesbítenék.
Igaz a mondás, és most saját bőrömön is tapasztalom, hogy előbb magunkat kell ápolnunk, gyógyítanunk aztán az esetleges kapcsolatokat, hiszen lényegében saját magunk vagyunk felelősek a kapcsolatainkban felbukkanó problémákért.
Nem egyszerű dolgok ezek.

Sokat gondolkoztam azon, hogy miért gyártunk úgymond blokkokat magunkban, amikről bár tudjuk, hogy rosszak, mégis alig tudjuk leküzdeni őket. Ezeket általában a végletekig toljuk. Mindig úgymondván akkor markolunk rá a kötélre teljes erőnkből, ha már annak az utolsó pár centiméterét érjük el. Persze ha rámarkolunk, mert a blokkok esetében elképesztően meg kell ijednünk ahhoz, hogy rávegyük magunkat a leküzdésre.
Ilyenkor az ember átgondolja, hogy hamarabb  kellett volna cselekedni, csak az a baj, hogy ez a fránya faj hajlamos az utolsó momentumokig halasztani.

Csak még sok férjen a pohárba, mert a tudatosított blokk a legrosszabb féle fajta...